Ahogy arra számítottam, teljes csőd. Későn kelés. Zabálás. semmittevés. Értelmetlen játék számítógépen órákon át.
Azért valami hasznos is: meghallgattam az országos listát állító politikai pártok vezetőinek interjúit, és azt hiszem a programjaik és személyes szimpátia alapján sikerült döntenem, hogy hogyan szavazok holnap.
Legalább ennyi. Ma csinálok egy TO DO listát, ami valószínűleg olyan hosszú lesz, hogy sosem fogok nekikezdeni. Hol van már a tegnapi elhatározás? Hova tűnik ilyenkor az erőm? A megszokás a világon a legnagyobb úr, hogyan győzhetném le, amikor ilyen kicsi és buta vagyok?
